Sziasztok! :)
Itt is van az első rész, bocsánat, hogy nem hoztam előbb, nincs is rá normális indokom, szóval... Annyi, hogy sajnálom.
A prológus a rész után jön, és ez direkt így van, mert... szóval Liam és Carol konfliktusának ki kell derülnie. :) És amúgy is úgy írtam meg. (mert azt ugyebár én írtam.:D)
A második rész már jelenben van, viszont eleinte ezeket is hetente rakom fel, hogy utána - ha C-nek nincs ihlete vagy akármi - ne kelljen sokat várni. :) Nehéz időket élünk, emberek...
Hát, akkor most megyek, és... hát, megyek. :D
xx. S
_____________________________________________________________________________
1. rész: Az ügynökség Londonban és két küldetés
Stella szemszöge
- Hölgyeim és uraim! Azért hívtam
össze a megbeszélést… - magyarázza a hologram képen megjelenő kémfőnök.
Elmondja, hogy két nagyobb ügyet és pár apróbbat kell megoldanunk, párokban.
Rávigyorgok Carol-ra, mert úgy sejtem, ismét együtt kell dolgoznunk. Az
eredményeink alapján pedig a nagyobb ügyet jósolom magunknak.
Eddig nagyon sokszor oldottunk meg
együtt eseteket, például voltunk Skóciában, meg Belgiumban, Dániában, sőt még
Svájcban is, amit a legtöbben a béke szigeteként ismernek, de ha nem lenne a mi
ügynökségünk, nem valószínű, hogy olyannak ismernék a békés svájciakat, mint
amilyennek ma látják őket… Az izlandi küldetésünket is nagyon élveztem, főleg
mivel lovagolhattunk egy csomót azokon a szép izlandi pónikon. Most, hogy
belegondolok, igaz, hogy tehetségesek vagyunk, de eléggé ki lettünk fárasztva
az alatt a három év alatt, mióta itt dolgozunk… Felocsúdom a gondolataimból,
mivel Carol feszülten rám emeli a tekintetét, majd a főnök felé kapja a fejét, amikor
kimondja a nevét. Én is ijedten nézek oda.
- … Caroline King és Liam Payne
kapják a párizsi North Star esetét. Ez az egyik nehezebb ügyünk. - Lesápadok,
amikor Carol egyszer csak felkiált.
- Tessék?! Hogy vele? – mutat felháborodva a tőle nem messze ülő barna hajú srácra, akinek a szemei kb.
akkorák, mint 2 tányér. Megértem C felháborodását, mivel a fiú
„mellékállásban” egy világhírű banda tagja (ráadásul ők ketten nincsenek túl jó
viszonyban…). Azzal a sráccal, együtt, akinek a nevét éppen meghallom.
- Zayn Malik lesz Stella Forster
párja a new york-i drogcsempész banda ügyében.
Ekkor felcsillan a szemem, és a
bradford-i rosszfiúra nézek, aki mosolyogva méreget. Liammel és
Carollal ellentétben - na jó, az ügy egy kicsit bonyolultabb ennél, ahogy én
látom, még mindig egymásba vannak esve - mi bírjuk egymást (ne tessék rosszra
gondolni). Ő mindig Liammel szokott dolgozni, én meg Carollal, szóval igaza van
a főnöknek, jót tesz a változás. Bár nem hiszem, hogy C is annyira örül ennek,
mint én… Eszembe jut, hogy vajon mi lehet a főnök szándéka pont ezekkel a
párokkal. Mindig is hajlamos volt játszani a kerítőt… Sokszor hangoztatja is,
hogy a barátságon és szerelmen alapuló kémtársi kapcsolatok eredményesebb
munkához vezetnek. Az első az összetartás miatt leginkább, a második pedig (a
főnök szerint) a szenvedély miatt. Ookéé.
A megbeszélés végén Carol azonnal
felpattan a székéről, és kiviharzik. Már éppen utána indulnék, amikor
Zayn odalép hozzám.
- Örülök, hogy együtt dolgozunk! –
mosolyog rám. Visszamosolygok, de amikor szóra nyitom a szám, megjelenik mellettünk Harry, aki Liamet vonszolja magával. Hazza felém fordul, és
megvillantja a „szívtipró” mosolyát, majd így szól – már a srácokhoz:
- Jaj, Liam, Zayn, megkaptátok
párnak a két legjobb csajt, nekem pedig Niallel kell dolgoznom… - vág fájdalmas képet.
- Én szívesen cserélnék veled! –
vág a szavába morogva Liam. Ha ezt Carol hallaná… Mindegy, megyek és
megkeresem.
- Majd még beszélünk fiúk,
rohannom kell… Zayn, majd írok Viberen!
- Oké, szia! - mondják egyszerre.
Mi is szoktunk ilyet Carollal, de kívülről nézve tényleg kicsit hátborzongató.
Intek egyet a srácoknak, és
otthagyom őket.
Carol szemszöge
Éppen a Temze felé igyekszem. A fejemben
tombolnak a gondolatok. Nem hiszem el, hogy a főnök pont Vele együtt küld
Párizsba… Nagyon jól tudja, mi történt, ahogy Stell, és valószínűleg Zayn is.
Mindannyian tanúi voltak az eseményeknek… Alig bírom elfojtani a
reménykedésemet, hogy Párizsban, a szerelem városában talán… De nem. Nem
kellett volna kiborulnom. Eddig mindig higgadt tudtam maradni, és jól kezeltem
a helyzeteket, amikor kettesben kellett maradnunk. Megőriztem az álarcom, nem
hagytam, hogy meglássa az érzelmeimet. Mindeddig tudtam közömbösen, hidegen
viselkedni. Akkor miért pont most szúrom el?!
Egyszer csak meghallom magam
mögött Stella rohanó lépteit. Kicsit gyorsítok, nem akarom, hogy utolérjen, hiszen tudom, hogy akkor egész biztosan nyaggatni fog… De Stell gyorsabb nálam (még szép,
kém futócipő…); beér, a vállamnál fogva megállít, és maga felé fordít.
Azután két térdén támaszkodva, lihegve néz rám, és kifáradva tudakolja: - Miért borultál annyira ki a
megbeszélésen?
- Mert te nem borulnál ki, ha egy
egoista, bunkó állattal kéne dolgoznod egy ügyön?
- Carol, te is tudod, hogy régen…
- Stella, tök mindegy, mit éreztem
régen, te is tudod, mi történt egy éve… [2011 ;) ~ írói megj.]
- Igen, de lásd be, ha akkor
meghallgatod, most nem lenne ez a…
- Mert ő aztán annyira próbálkozott…
Te is tudod, mi történt aznap!
- Igen, tudom! Talán többet is,
mint te…– tiltakozik a barátnőm. – Carol, aznap Liam egy… - folytatja, de a
következő pillanatban csipog egyet az órába épített kém computere. - Talán
majd máskor elmondom… Hihetetlen makacs vagy… - hadarja Stella, aztán
megnyom egy gombot, mire megjelenik a főnök hologram képe.
- Stella! – kezdi az előre
rögzített videó üzenet közvetíteni a hangot. – El kell mennetek a párjaitokkal
vacsorázni. Tudom, hogy Carol és Liam… khm… nem kedvelik egymást túlzottan, de
próbáld meg őket megbékíteni, ezt követeli a helyzet - itt az alak kacsint egyet. - Ma este hétkor a fiúk várnak titeket az étteremben, a Starbucks
mellett. Öltözzetek ki, állom a teljes fogyasztást - nevet fel. Amúgy ez
természetes a főnöktől, ha valahová küld minket, mindig mindent előre elintéz,
és fizet. - Sok sikert! – itt vége az üzenetnek.
*20 perccel később *
Idegesen húzogatom magamon a
babakék ruhámat. Érdekes dekoltázsa van, de hát Stella adta, hogy muszáj ezt
felvennem… A derekán egy vékony öv választja el a ruha szűk, felső részét a lenge alsótól, de a legjobban a vállrésze tetszik, mert átlátszó anyagból készült, és ujjatlan. A tükör előtt állva meredek a fehér
magasszárú converse tornacsukára, amit szintén Stella aggatott rám.
- Ezt nem gondolod komolyan, ugye?
– fintorgok az éppen sminkelő barátnőmre.
- Nyugi, lazíts! FCS-k vagyunk! –
kacsint rám, majd a következő pillanatban már ismét a szájfények varázslatos
világában van. Na, jó, a barátnőmhöz szótár kell. Az „FCS” alatt „Fasza Csajt”
ért. LoL…
Ő egy sötétkék, szinte feketének
látszó, csipkerátétes ruhában és egy fekete, alacsony szárú converse-ben áll –
most már – a tükör előtt.
* 10 perccel később *
Amikor megérkezünk az étteremhez,
a szívem ki akar ugrani a helyéről, de az agyam szigorúan azt mondta, álljon
le. Úgysem számíthatok semmi pozitív reakcióra Liam részéről, akkor meg kit
érdekel, hogy csinos vagyok-e…? Inkább átprogramozom a gondolataimat, és
Stella miatt kezdek aggódni. Tudom, hogy Zaynnel tetszenek egymásnak, csak
nem értem, miért nem lép egyikük sem. Gyorsan megigazítom Stell barna,
göndör fürtjeit, és lesimítom a ruhája alján lévő csipkeréteget.
- Hogy nézek ki? - kérdezi idegesen.
- Nagyon szép vagy! -
biztosítom mosolyogva, mire felsóhajt.
- Carol, Liam…
- Hé, már hét óra hat perc van, az
elegáns késés kipipálva! - nézek a kezemben tartott telefonomra, majd finoman
megtolom Stellt, hogy induljon befelé. Felsóhajtok, majd újra felteszem a
műmosolyt, és a barátnőm után megyek.
- Sziasztok! - mosolyog Stella,
és leül Zaynnel szembe.
Négyszemélyes asztalt
választottak, úgyhogy csak Liammel szemben marad nekem hely. A mosolyom töretlenül
kitart, bár egy kicsit megrándul a szám, miközben leereszkedem a székre.
- Stella - pillant Zayn a barátnőmre
ragyogó szemekkel. - Carol - fordul felém. Barátságos mosolya nem halványul,
de nálam eltűnik a tekintetéből az a különleges csillogás, ami mindig ott van, valahányszor Stellre néz... :) -Hogy vagytok?
- Köszi, jól - válaszolunk
egyszerre.
Stella és Zayn egyből elkezdenek
beszélgetni, én pedig Liamre nézek. Kockás ingben van, és homokszínű
nadrágban, piros converse csukával.
Nagyon helyes, mint mindig,
csak ezt a képet úgy egy éve mindig elrontja azzal, ahogy hozzám szól… Éppen
SMS-t ír, amitől összeszorul a gyomrom. Vajon egy másik lánynak ír? Aki
kedvesebb vele? Ugyan, kit érdekel, hiszen miatta van az egész! És ő sem
viselkedik túl bájosan velem…
Liam kicsivel később veszi a fáradságot (milyen
kedves), és hozzám szól. Mondjuk azt is olyan stílusban…
- Carol, ha még mindig szándékozol
velem jönni Párizsba megoldani az ügyet, és nem nyírsz ki addig - vigyorog rám gúnyosan -, hiszen lehet, hogy szükséged lesz rám… Szóval, ha érdekel, a gép
hét nap múlva indul. Tényleg el akarsz jönni? Gyorsabban végeznék egyedü…
- Oké Liam, hét nap múlva! -
mosolyodom el leereszkedően. - Ne próbálj meg lebeszélni, nem hátrálok meg! - szűkítem össze a szemem. Sajog a szívem, de le kell állítanom, mert az
jobban fáj, hogy a gúnyos, lekezelő hangját használja. Sokszor teszi ezt, de még mindig nem szoktam meg…
A vacsora végén Stella és Zayn
mosolyogva elbúcsúznak és jó éjt kívánnak egymásnak, meg ugye, Zayn nekem,
Stella pedig Liamnek. Mi Liammel csak mogorván intünk egymásnak. Hú, de
várom, hogy együtt dolgozzunk… Remélem, érzitek az iróniát…
Este Stella DVD-partit akar rendezni, úgyhogy amíg ő filmeket keres, én csinálok pattogatott kukoricát.
Stella három filmet választ, mondván, nyár van, nem baj, ha sokáig fent
maradunk, és a következő küldetés csak egy hét múlva lesz…
A három film közül az elsőt végig
sajtos popcornnal kísérjük, ez a Dögölj meg, John Tucker! Ezután
megnézzük a Mamma Mia!-t is, ami alatt végig sós popival tömjük a fejünket. Ja,
meg énekeljük a dalokat. Vagyis én inkább vonyítok, Stellának néhány fokkal
jobb a hangja, bár ő sem szeret sok ember előtt énekelni, de mi már szinte
testvérek vagyunk. :) Ezután az Aquamarine-t is megnézzük, amiben olyan erős
barátságról van szó, mint a miénk. Csak a vége kicsit szomorú… Ja, az utolsó film
közben végig vajas pattogatott kukoricát eszünk… Még jó, hogy a küldetések
fizikai edzettséget követelnek… :D Megbeszéljük, hogy másnap elmegyünk futni,
mert ennyi popcorn nem tesz túl jót az alakunknak…
- Gyere, Carol! Kifestem a
körmödeeet! - rángat fel eddigi helyemről Stella. Igen, legtöbbször ilyen lelkes.
Az ő jóvoltából lettek tehát ilyen
cukik a körmeim. :)
Ezután én is kifestem Stella
körmeit:
A hajába tűzök egy virágot, és
kivasaljuk neki. Ilyen lett:
Miután lefürödtünk, és pizsibe
öltözünk, még mindig kész hajjal, a körmeinket mutogatva lefotózzuk magunkat,
aztán elindulunk aludni.
- Carol - szól utánam Stell a
szobaajtajából, ami szemben van az enyémmel.- Ha szeretnél beszélgetni
Liamről…
- Stell, semmi sincs vele.
Beszélni sem érdemes róla… - rázom a fejem. - De ha te szeretnél beszélni
Zaynről… - kacsintok rá.
- Okéé - csillan fel a szeme. -
Átjössz? Az én ágyam nagyobb.
- Megyek - mosolygok. Átviszem
az ágyneműmet Stell szobájába, mert bár franciaágyon alszik, a takarója
egyszemélyes ágyra való… :)
- Juj, szerinted… - kezd el
Stella pattogni az ágyon. Nekiáll cuki hangon beszélni, és hadar, hogy
mennyire izgul New York miatt.
Nem csak Zaynről esik szó,
beszélünk a küldetésről is, meg hogy be kell épülniük a drogcsempészek közé.
Azon is aggódik, hogy hogyan találják meg a helyet, de megnyugtatom, hogy
ezzel ráér foglalkozni, amikor odaérnek, és Zayn is ott lesz vele… :)
Azért beszélünk a mi
küldetésünkről is, de a Liam-témát kerüljük. A párizsi feladathoz kicsit
egyértelműbb „utasításokat” kapunk, valamivel több fogalmunk van az egészről,
mint Stelléknek. Stella elég hamar elalszik, ahhoz képest, hogy milyen izgatott
volt. Én még legalább fél óráig ébren fekszem, és azon izgulok, hogy Liammel
szerelmespárt kell alakítanunk, meg hogy milyen lesz a szoba, mert a főnöktől
kitelik, hogy egy ágyban akar minket elszállásolni…